A Tájház létrehozásának előzményeként említhető a Faluházban 2008-ban megrendezett helytörténeti és tárgyi kiállítás. A kiállítás a helyben rendelkezésre álló muzeális értékekből alakult, melyeket nagy lelkesedéssel gyűjtött össze a falu lakossága. A kiállítás után a tárgyak nagy részét felajánlották az önkormányzatnak a magánemberek, hogyha azok bemutatására megfelelő épületet találnak.
A falu múltjának őrzéséhez és a tárgyak állandó kiállításba rendezéséhez született meg a Csillag-ház rekonstrukciójának ötlete. A cél hogy a parasztház eredeti formájába történő visszaállításával, lakás- berendezési-, és tárgyi eszközök átörökítésével és a meglévő muzeális értékek megmentésével kívánják a hagyományok átörökítését elérni.
A Tájház épülete 2011 novemberében üresen állt, állapota romos. Az épület előtörténetéről levéltári adatok nem álltak rendelkezésre, így a felújítás, illetve állagmegóvás csak az épület által nyújtott támpontokra támaszkodhatott. A ház építésének előtörténete a következők szerint volt rekonstruálható: Az épület szabályos háromosztatú falusi parasztházként épült. A hátsó szoba mestergerendájának felirata szerint 1869-ben. Eredetileg az épület vályogfalú, látszógerendás és nádfedésű volt. Tömege a kor jellegzetes parasztházának megfelelően az utca házsorába illeszkedő, föld és természet közeli lehetett.
Az első szoba legfontosabb eleme a látható mestergerenda, faragott, festett, a korabeli népi ízlés szerint, erre faragott gerendák ülnek, melyeken egymásra takarva, eltoltan keretezett deszkák fekszenek fel. Az ház építésének első periódusából ez a két födém a ház legértékesebb része.
A konyha felett is ilyen födém lehetett, ez jelenleg borított gerendás stukatúros, a belmagassága is más, ez is azt mutatja, hogy valószínűleg később alakították át. A konyhában lévő kemence későbbi átépítésű formája és anyaga alapján. A két boltozattal egymásba nyíló kamra szintén az első periódusban épült. A ház vastag vályogfalai téglaalapozásúak. Az ablakok és az ajtók eredetileg beépítettek. A ház mögötti istálló és pajta a második építési periódusban épült. A házat a 20. század 10-20-as éveiben építették át, a falvakba beszűrődő „polgári” ízlés szerint ezen kor anyagaival. Ennek alapján az enteriőr kialakításának időmetszeti alsó határa tehát az 1920-as évek. A berendezés kialakításához és az időmetszet meghatározáshoz szükség volt arra, hogy ismerjük a benne élő család gazdasági, társadalmi, vagyoni helyzetét és életmódját, ennek alapján gyűltek a tárgyak.
Az épületben eredetileg a Csillag család lakott, ezért nevezik Csillag-háznak. A mestergerenda szerint a házat Csillag István (1842-1909) építtette 1869-ben. Egyik fiúk, név szerint Csillag János (1901-1993) volt a ház utolsó lakója.
A TÁJHÁZ megtekinthető előre egyeztetett időpontban, vagy a Faluházban történő bejelentkezés után.
A Fertő–Hanság Nemzeti Park Magyarország északnyugati területén fekszik. Elődje a Fertő-tó Nemzeti Park volt, mely 1991-ben jött létre a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet átszervezésével, mai nevét pedig 1994-ben kapta, amikor hozzácsatolták a Hanság Tájvédelmi Körzetet. 1994. április 24-én került sor a szomszédos ausztriai területeken létrejött nemzeti parkkal közös megnyitó ünnepségre.
A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják.
Fertő–Hanság Nemzeti Park területe Magyarországon 23 731 hektár, míg Ausztriában a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park 10 500 hektár, a hazai park igazgatósága Sarródon, a Kócsagvárban van, míg az osztrák parké Illmicben található.
A terület természetvédelmi értékei komoly veszélyben vannak, mert a tervek szerint az elkövetkező években egy, a környezetet nagymértékben károsító beruházás megvalósítását tervezik.
A Hanságot a szél felszínformáló munkája alakította ki a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakása után. Területét a múlt század elején épített Hanság-főcsatorna osztja ketté.
A Kapuvári-Hany erdőinek rovar- és hüllővilága gazdagabb; itt él például az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyra a kiszáradó láprétek jellemzők; rajtuk kosborok nyílnak. A területen fészkel a védett túzok, és néha látható itt a veszélyes parlagi vipera is. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei fülesbagoly és macskabagoly.
A megmaradt tavak adnak otthont a gazdag vízivilágnak. Bennük is él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A mosonbánfalvai Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok.
2001-ben a Nyirkai-Hany újraárasztásával megkezdődött a Hanság egy részének rehabilitációja.
